A magány rengeteg dologra megtanít. Ha úgy érzed túl sok a negatív gondolatod és rengeteget aggódsz, ideje megállnod egy pillanatra. Csak rajtad múlik, hogyan tudod megtisztítani elmédet és neked kell megtanulni azt is, hogyan legyél pozitívabb és ezáltal boldogabb.
Az első lépés a felismerésnél kezdődik. Ha rájössz arra, hogy mely gondolatok azok, amelyek akadályozó tényezőként lépnek fel, már nagy dolgot értél el.
Mert bizony rengeteg olyan negatív gondolat létezik, mely meggátolja azt, hogy igazán boldognak érezhesd magad. Ha ezeket a gondolatokat felismered, majd kiiktatod, meglátod óriási teher esik le a válladról és úgy érzed majd: megkönnyebbültél.
Íme egy igen mérgező gondolat, amely teljesen megakadályozza a boldogságodat:
„Magányos vagyok.”
Az ember társas lény. Ez igaz… De tévhit, hogy a szerelem azért tesz boldoggá, mert nem vagyunk többé egyedül és ezáltal magányosak sem vagyunk. A probléma nem maga az egyedüllét. Ezt fel kell ismerned. A magány nem fogság, hanem egy átmeneti állapot. Formáld alakítsd ezt az állapot úgy, hogy tanulhass belőle.
Azért mert egyedül vagy, még nem kell magányosnak érezned magadat.
A megoldás tehát nem a partner. Nem egy újabb és újabb és újabb partner. Nem kell eszeveszetten párt keresned ahhoz, hogy a magányt elkerüld.
Egyedül is tanulj meg boldognak lenni.
Vegyél erőt magadon, szabadulj meg a rossz hangulattól és törj ki belőle. El kell indulnod. Fel kell fedezned az egyedüllét szépségeit is, meg kell tanulnod felépítened az életedet, a mindennapjaidat egyedül is. Rá kell jönnöd arra, hogy egyedül is teljes vagy és arra is, hogy a saját életedet te irányítod.
A magány „falát” ne tovább építsd, hanem inkább rombold le.
Ez apró lépésekben fog történni, ezzel tisztában kell lenned. De minden egyes lépés felszabadító érzéssel fog járni.
A magány, az egyedüllét átmeneti állapot, tehát nem kell erre berendezkedned, csupán meg tanulnod ezzel együtt élni, amíg tart. A lényeg az, hogy ne keresd kétségbeesetten a társadat és ne legyél kapcsolatfüggő.
Ne értékeld le önmagadat, fedezd fel az egyedüllét során újra, hogy ki vagy, mi vagy, milyen értékeid, céljaid vannak.
Tanuld meg elfogadni, szeretni önmagadat.
Aztán ha Rád talál az igaz szerelem, ez csak még boldogabbá fog tenni. Ugyanis nem fogod elvárni a társadtól, hogy megmentsen, hogy kiteljesítsen téged és az életedet. Csak és kizárólag a szerelemről fog szólni a kapcsolat, hiszen nem fogsz függeni tőle érzelmileg. A szerelmed pedig ezt bizony érzékelni fogja, nem fogja magát csapdában érezni és nem akar majd elmenekülni tőled.
Tény, hogy az egyedüllét kezdetben kellemetlen lehet. Mert arra kényszerít bennünket, hogy felismerjük és foglalkozzunk azokkal a rossz gondolatokkal , amelyeket inkább elkerülnénk. De a magányt mindenkinek meg kell élnie egyszer annak érdekében, hogy ez a rossz érzés végül hasznossá válhasson és tanulhass belőle. Megismered magadat jobban. Elengedhetetlen az önismeretben.
„Magányos vagyok.” NEM! Ehelyett mondd ezt inkább:
„Élvezem, ismerem és értékelem önmagam eléggé ahhoz, hogy az egyedüllét ne fájjon. Gyakorlom, tanulom a magányt. Általa tanulok. Általa ismerem meg jobban önmagam. Az egyedüllét pedig nem tart örökké. Amíg azonban tart, a lehető legjobbat fogom kihozni belőle. Mert csak ez az egy életem van.”
Miklós Edit
