„Főhajtás a nő, az édesanya, nagymama és dédnagymama, II. Erzsébet királynő előtt.
Kevesen tudják, hogy az Egyesült Királyság -és több más terület- himnusza vagy „nemzeti éneke” mostantól megváltozik. Persze, hogy kevesen tudják, hiszen hét évtized alatta a világ hozzászokott az „God Save the Queen”, vagyis az „Isten, óvd a királynőt”- változathoz. Holott az évszázadokkal ezelőtt született himnusz a „God Save the King”, vagyis az „Isten, óvd a királyt”-sort tartalmazza, s így éneklik, amikor a Monarchiának férfi az uralkodója. Az elmúlt hetven évben azonban egy nő volt, a tegnap 96 éves korában teremtőjéhez megtért II. Erzsébet, aki uralkodói rangján kívül az anglikán egyház feje is lett egyben.
Nem véletlenül választottam írásom mellé ezt a színes, rózsaszín dominanciájú képet. Hitem szerint ugyanis Őfelsége nagyon sok embernek, közöttük rengeteg nőnek jelentett inspirációt.
A kis Erzsébet nem készült a trónra, a királyi házon belül már akkor is meglévő magánéleti szál emelte oda. Miután VIII. Eduárd rangon alulinak ítélt házassága miatt lemondott a trónról, Erzsébet édesapja, VI. György lett a király. 1952-ben György is meghalt, így az akkor alig 25 éves Erzsébet foglalta el helyét, s maradt hatalmon még hét évtizeden keresztül.
Kinevezett 15 brit miniszterelnököt (az első Winston Churchill az utolsó Liz Truss volt, akit alig két nappal a halála előtt fogadott).
Találkozott 14 amerikai elnökkel. Ellátogatott egy sor olyan országba, amelyekről sokan gondolták azt, hogy „ez lehetetlen”. Vendége volt a kommunista Jugoszláviának, történelmi látogatást tett Kínában, 1993-ban pedig még Magyarországon is tiszteletét tette.
Lehetne persze sorolni a rekordjait, a megtett kilométerszámtól kezdve a 73 évnyi házasságig, én mégis életének legutolsó nyilvános szereplését emelem ki. Azt, hogy csütörtöki halála előtt két nappal, kedden még fogadta és kinevezte az Egyesült Királyság új, női miniszterelnökét, Liz Trusst.
Mekkora akaraterő, micsoda alázat kelhetett ehhez. És micsoda jelkép a két hölgy találkozása. Mert akárhogy is nézzük, II. Erzsébet már a II. Világháború során is aktív szerepet vállalt, sofőr és autószerelő lett, betegeket látogatott a kórházakban.
A következő hosszú évtizedekben a világ sokszor mutatta kegyetlen arcát. Háborúk, katasztrófák, családi gondok és tragédiák is kísérték az uralkodó útját, aki -és ez mostani írásom fő mondanivalója- mindvégig megőrizte női, emberi méltóságát.
Négygyermekes édesanyaként -majd később nagymamaként és dédnagymamaként- vezetett egy birodalmat, úgy, hogy közben tartása, hazája iránti elkötelezettsége, nemzetének szeretete mindvégig példaértékű volt. A nemzetközi politika férfias világában nyugalmat és méltóságot sugárzott, s hű maradt a 21-ik születésnapján Dél-Afrikában elmondott beszédéhez, melyben a Nemzetközösség lakóihoz szólt, s amelyben így fogalmazott:
„Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem.”
Az akkori hercegnő királynőként is tartotta a szavát, hű lett nyilatkozatához, s talán ez emelte a napi politikába soha bele nem szóló Őfelségét sok-sok politikus és nagyhatalmú vezető fölé.
II. Erzsébet sokak számára jelenti a fiatalságot, sokak számára pedig szinte az egész életet. Furcsa belegondolnom nekem is, de születésemkor már 20 éve a trónon ült. Sok britnek és nem britnek lesz nehéz megszoknia, hogy nem II. Erzsébet a királynő, s bizonyára sokan tévesztik majd el a himnusz sorait, hiszen mostantól azt kell énekelniük, hogy „Isten, óvd a királyt!”
II. Erzsébet királynő halálával nem csak egy ember élete ért véget, egy korszak is lezárult. Isten nyugosztalja Őfelségét, sok lány és asszony, fiú és férfi inspirációját és példaképét. Sokaknak fog hiányozni emberi méltósága… Nőként állt helyt, a legnagyobb viharok közepette is.”
Isten nyugosztalja a Királynőt!
Forrás: Vujity Tvrtko Facebook oldala
Facebook oldalunk: FreeMix >>>
