Gerincferdülés – Ezek a legnagyobb, legveszélyesebb tévhitek.
Időben felismerve és kezelve elkerülhető a gyermekkori súlyos gerincferdülést korrigáló műtétek egy része. A konzervatív kezelés, azaz a speciális gyógytorna és a fűzőviselés megakadályozhatja az állapot romlását. Erre hívták fel a figyelmet a Vertebra Alapítvány szakértői.
Az esetenként már kisgyermekkorban is diagnosztizálható, de jellemzően a kiskamaszoknál – elsősorban a lányoknál – kialakuló gerincferdülés kezelés nélkül súlyosbodhat.
Felnőttkorban komoly panaszokat okozhat.
A szakemberek szerint a szülők és a tanárok tehetik a legtöbbet a korai felismerésért. A kezelést pedig minden esetben specialistára kell bízni.
A széles körben elterjedt tévhitek nehezítik a korai kezelések elkezdését. Fontos tudni, hogy az úszás és a rendszeres sport nem előzi meg és nem is korrigálja a gerincferdülést.
Magyarországon több tízezer gyermeket érint a gerincferdülés.
Schuster Barbara, a Vertebra Alapítvány vezetője elmondta: „A korai diagnózissal a tinédzserkorú gyerekeken végzett évi több száz, súlyos gerincferdülést korrigáló műtét egy része elkerülhető lenne. Az esetek többségét azonban nagyon későn ismerik fel, amikor a konzervatív kezelés már nem mindig alkalmazható.„
A gerincferdülés jellemzően a serdülőkorban jelenik meg.
Eredete az esetek 20 százalékában ismert, okozhatja például veleszületett csigolyafejlődési rendellenesség, illetve idegrendszeri vagy más betegség.
Kamaszkorban gyakran nagyot nőnek a gyerekek, de a gerincferdülést nem a hirtelen növés okozza.
Közkeletű tévhit, hogy a betegség a féloldalasan hordott nehéz iskolatáska, az egykezes sport vagy a sok mobiltelefon-használat számlájára írható.
A betegség a gyerekek 2-4 százalékánál figyelhető meg, azaz Magyarországon is több tízezer családot érint. A nagyobb deformitások előfordulása a lányoknál négyszer gyakoribb.
A tapasztalatok szerint a gerincferdülés és a fogakat, az állkapcsot érintő rendellenességek gyakran együtt járnak. A fűzőt használó fiatalok általában fogszabályzót is viselnek. Ezért ha az egyik betegséget diagnosztizálják, érdemes a másikat is kivizsgáltatni.
Mindig a szakorvos feladata, hogy tisztázza a megjelenésükben hasonló elváltozások okát, és beállítsa a megfelelő kezelést.
A kezelt gerincferdülés, az odafigyelés, a tudatosság segíthet a panaszmentes felnőttkor elérésében. Az elhanyagolt vagy félrekezelt esetek azonban a későbbiekben súlyos panaszokat okozhatnak.
A tévhitek közé tartozik az is, hogy a gerincferdülést tartáshibaként definiálják. Utóbbinál ugyanis nincsenek rögzült deformitások, szerkezeti eltérések, és a hiba bármikor korrigálható.
Valódi gerincferdülésnek az tekinthető, ha a gerinc szerkezetében is változás jön létre.
Ezért a gerincferdülés igazolásához, illetve kizárásához minden esetben röntgenvizsgálat szükséges.
A tartáshiba nem betegség, de tartós fennállása esetén – a gerinc egyenetlen terhelése következtében – sokféle betegség kialakulásához vezethet.
Rendszeres tornával, sporttal azonban az izomzat megerősödhet és a tartás normalizálódhat.
Cs. Frank László gyermekortopéd sebész, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet ortopédiai osztályát vezető főorvos kiemelte: „A hajlam a gerincferdülésre öröklődhet, ezért ha a családban már előfordult valamelyik formája, fokozottabban kell figyelni a gyerekekre, rutinszerűen ellenőrizni kell őket, és szükség esetén specialistához, gyermekortopédus szakorvoshoz kell fordulni.”
