“Ma örökbe fogadtam egy embert. Megszakadt a szívem érte, hogy olyan magányosnak és zavarodottnak láttam őt. Hirtelen láttam a könnyes szemét, amikor az enyémbe nézett. Szóval teljes erőmmel ugattam, és mentem utána, követtem őt házról házra.
Végül elég közel jutottam ahhoz, hogy megérintsem a kezét az orrommal. Az ember mosolygott és éreztem, ahogyan a hideg szíve elkezdett felmelegedni. Odahúzódtam az arcához és éreztem, ahogyan a könnyei elkezdtek potyogni.
Ránéztem és ő egy csodás mosollyal viszonozta. Beleugrottam izgatottan az ölébe, megígértem, hogy jó leszek, örökké szeretni fogom és hogy soha nem hagyom el. Milyen szerencsés volt, hogy éppen ott haladt el, ahol én voltam és így találkozhattunk.
Én is szerencsésnek éreztem magam. Annyi ember elment arrafelé, de csak ő, egyedül ő nézett rám. Örülök, hogy ő választott és én megmenthettem az életét. Örökbe fogadtam egy embert.”
Angolról fordította: Csilla Hibály, szerző: Facebook/ismeretlen
Facebook oldalunk: FreeMix >>>
