Boros Valéria: „Szeretek adni…” – Őszintén vallott életéről az ismert gasztroblogger
A közkedvelt és ismert gasztroblogger Boros Vali a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kékcsén él. Vidéki konyháját mindig fenséges illatok lengik körül, nap, mint nap készülnek a házi készítésű finomságok. Az udvar telis-tele van őshonos baromfikkal, állatokkal, kertje is ápolt és évről-évre meghozza Vali gondos keze munkájának gyümölcsét, ugyanis minden zöldséget, gyümölcsöt megtermel maguknak.
Milyen ember Boros Valéria?
Ez nagyon érdekes kérdés, milyen is vagyok, vagy inkább milyen szeretnék lenni… Magam nem tudom megítélni, de megpróbálom azt elmondani, milyen szeretnék lenni. Legelőször is egészséges, és kiegyensúlyozott, boldog. Majd legfőképpen türelmes, mert a mai világban arra nagy szükség van. Igyekszek jó is lenni, és ha sikerül valami jót tenni, akkor azt már sikernek könyvelem el. Mondok példát. Egyszer valahol olvastam egy fiatal hölgyről, nehéz az élete, nem kért semmit, de olvasgattam a kommentjét és írtam neki adjon egy számlaszámot. Küldtem neki egy kisebb összeget, de ilyen volt már több is. Legszívesebben annak adok, aki nem erőszakosan kér, hanem örül annak, amit kap. De küldtem már csizmát, több farmert, dzsekit olyanoknak, akikre nem is emlékszek. Szeretek adni.
Hogy kell elképzelni egy napodat?
Egy átlagos napon reggel kezdem az állatokkal, ők az elsők. Enni, inni adni nekik, aztán mivel jó nagy a kertünk, 10 kört sétálok benne minden reggel, így meg is van a reggeli torna is. Bejövök, kávézok, reggelizünk, és kigondolom, mit főzzek. Csak a kamráig kell mennem, minden összetevőt megtalálok ott, bármit akarok főzni, ebédig elmegy az idő, aztán délután mindig van valami, amit meg akarok csinálni. Mostanában inkább a kerti dolgok vannak előtérben. Sajnos ilyenkor viszonylag korán sötétedik, akkor már beszorul az ember a házba, de én akkor sem unatkozok, vagy tésztázok, vagy sütök valami finomságot.
Honnan van ennyi energiád?
A vidéki élet hozza azt, hogy nem lehet lustálkodni, és az ember csak teszi a napi dolgait, sokszor én is csodálkozok ma mennyit végeztem, de valahogy csak megcsinálom. Boros Valiról országszerte, sőt határon túl is tudják már, hogy imád főzni, sütni, egészséges alapanyagokat használ csak fel és mindent saját kezűleg készít. Legyen szó például felvágottról, sajtról, süteményről, ételről, tejfölről, túróról, kolbászról, de még a fűszereket, tisztítószereket is saját maga alkotja meg.
Szoktak-e felkeresni Téged főzési-sütési tanácsokért az emberek?
Nagyon sok kérdést intéznek hozzám a követőim, igyekszek mindenkinek segíteni, de ha valamit nem tudok, akkor becsülettel elmondom, hogy ezt még nem próbáltam. Ilyenkor szólok, kérjen a csoportban segítséget, sokan vannak és van esély rá, hogy valaki fogja tudni a kérdésére a választ.
Milyen terveid, céljaid vannak még?
Célok nélkül nem érdemes élni, szeretnék fejlődni és egyre jobb felvágottakat, virsliket készteni. Ősszel veszek egy kuttert és rengeteget olvasok utána, hogy majd a lehető legjobb házi felvágottat tudjam készíteni. Lehet ez buta cél, de most ez van a fejemben.
A Facebook-csoportjaid nagyon népszerűek. A “Vali hagyományos konyhája” és a “Vali konyhája és kertje” nevű Facebook-csoportjainak több, mint 100 ezer aktív tagja van. Hogyan, mikor kezdted el? Mi volt a célod vele akkoriban?
A csoport létrejötte nagyon érdekes dolog. Bent voltam egy nagy létszámú főzős csoportban, nagyon sokan felfigyeltek rám, és ez teljesen egyértelműen hozza a negatív embereket is. Nincs ezzel semmi baj, már tudom őket kezelni. Igaz akkor még nem tudtam, és szó szerint kiutáltak abból a csoportból. Már félve posztoltam, mert hiába volt jó, amit kiraktam, ha a támadók mindig megtaláltak, és hiába voltam velük kedves, még szinte olaj volt a tűzre. Akkor meg pláne falkában támadtak. Így megfogalmazódott bennem, hogy akkor legyen saját csoportom, ahova az jön, aki nem bántani érkezik. De ezt sem lehet kiszűrni, ide is beszivárogtak, akiknek az a kedvencük, ha valakit bánthatnak, legtöbbször engem, de már edzett vagyok, bírom a pofonokat. A népszerű és egyre növekvő csoportjaiban finomabbnál finomabb magyaros fogásokat osztanak meg az emberek, konyhai tanácsokat kérnek, de még az ügyes-bajos mindennapi dolgaikat is megosztják egymással. Egy nagy családnak nevezhető a két csoport.
A csoportok létezése óta mi volt a legszebb dolog, ami történt veled és a csoporttal kapcsolatos?
A legszebb az, amikor látom, hogy a segítségemmel elkészítik a kenyeremet vagy bármit, amit én osztok meg. De volt már olyan is, hogy a csoportban jött össze egy kedves pár, akik ma már, ha jól tudom, házasok…
Mi volt a legfájóbb, legszomorúbb dolog?
Az egyik legszomorúbb volt, mikor 2 éve elmentem egy hétvégére Szoboszlóra és az egyik tagunk, aki nagyon kedves volt, akkor halt meg. A lánya írta nekem, hogy mi történt… Ez nagyon megviselt, mert egy nagyon aktív hölgyről volt szó és végtelenül kedves volt mindenkihez. Ezek nagyon szomorú dolgok, mikor ugyan ismeretlen, de mégis ismerős, és elmegy, nagy űrt hagy maga után. Én, ha valaki sokáig nem látok, azt keresem, mi a baj.
A sonkafőzés is sok embert érdekel, szeretne mindenki tökéletes finomságokat tenni az ünnepi asztalra.
Ezúttal a sonkafőzés titkait árulta el a kedvelt és közismert gasztroblogger. A jó sonka ugyanis az év minden szakéában megállja a helyét az asztalon. Legyen szó ünnepekről, vagy átlagos hétköznapokról.
„Az alap a jó sonka.” – mondta.
„Ha lehetőség van rá, én mindenképpen házi sonkát vennék. A jó sonka nem száraz, szinte rugalmas, nincs túl füstölve. A legjobb, ha piacról, magyar gazdától szerezzük be” – tette hozzá.
Boros Vali a következő jól bevált tanácsokat adja a sonkafőzéssel kapcsolatosan.
A megfelelő helyről beszerzett sonkát én először mindig egy órát a hideg vízbe áztatom. Ha esetleg erős füstölt illata van, ez vesz el belőle, aztán ugyanebbe a vízbe felrakom főni, kerül bele pár babérlevél, szemes bors és fokhagyma. Ezt reszelni szoktam, így jobban átmegy az íze… Megmondom őszintén még sosem mértem az időt, de lassú lángon szoktam főzni, és akkor jó, ha könnyen belemegy a villa, szinte belecsusszan. A legfontosabb, hogy amiben főtt, abban a vízben hagyom kihűlni, Így nem fog kiszáradni.
Boros Vali szerint a sonka főzése „nem igényel nagy figyelmet, felrakjuk és szépen nyugodtan főzzük. Szerintem ebben nem igen van hibalehetőség, nem lehet elrontani.”
Vali azt mondja, a legfontosabb az, hogy szívvel-lélekkel csináljunk mindent. A sonkafőzést is.
„Senki ne féljen a sonka főzéstől! Mindenki a maga konyhájában az úr, és csak vessük bele magunkat. Ha szívvel csináljuk menni fog!”
Miklós Edit
Fotó: Boros Valéria Facebook
Forrás: Világszám
